Blog-Cím-Elmélet

Hogy miért az „Élet-Művészet Gyára” a blogom címe? Mert az életünket mi gyártjuk, mi teremtjük a szabad akaratunkkal és minden pillanatban meghozott döntéseinkkel. És hát legbelül mindannyian művészek vagyunk. Te is. Lehet, hogy tudod magadról, lehet, hogy nem. Én speciel mostanság jöttem/jövök rá, hogy az én művészetem miből áll. Sok mindent szeretek csinálni, sok dologban egész ügyes vagyok. De nem mondanám, hogy kiemelkedően magas szinten űznék bármilyen tevékenységet, sem munka, sem hobbi téren. És rá kell jönnöm, hogy pont ez az, amiért hálás vagyok. Mert mindenben jó vagyok egy kicsit. Pont ezért nem félek újat tanulni és felnőttként is kérdéseket feltenni, nálamnál jobban hozzáértő, (szak)embereknek.

Amiben igazán kezdek kiteljesedni, az a legegyszerűbb dolog a világon. Csakis az, amit kaptam a születésemmel. Az, hogy nő vagyok. Sosem gondoltam korábban, sosem köszöntem meg, sőt, már-már megvetettem magam ez miatt. És most, 32 évesen, rá kellett jönnöm, hogy semmi másban nem tudok jó lenni, csak abban, hogy nőként éljem meg a világot.

Nő vagyok érzelmes, szerető, gyengéd, olykor határozott és indulatos, mindemellett egy introvertált személyiség, aki a gondolataiban él. Mármint előbb gondolkodom, aztán beszélek (vagy inkább csak írok), és ezt csak akkor teszem, ha azt teljesen, átgondoltam és úgy érzem (az a meggyőződésem), hogy jó az, amit mondok. Tudom, lehetetlen felkészülni mások reakcióira, arra, hogy mit váltok ki emberekből a véleményem kinyilvánításával (lehet, hogy semmit), de azért elmélkedek rajta. És a végén jót derülök azon, hogy amire számítottam, mennyire jött be, ill. mennyire olyasmi történt, amire sosem gondoltam volna (Isten útjai kifürkészhetetlenek) J

Ezzel a kijelentésemmel nem szeretném férfi olvasóimat elzavarni, megrémiszteni, sőt, örülnék, ha olvasnák a blogomat, mivel rengeteg gondolatébresztő és akár hasznos információt is találhatnak itt a női lélek rejtelmeiről, ami tudom, hogy egy borzasztó félelmetes és kusza világ, amit megérteni lehetetlen. De nem csak a nő ilyen. Minden ember egy külön egyéniség. Megáldva (megáldva!!!!! nem megátkozva) a maga örökölt, tanult, felvett, és legbelül már a kezdetektől meglévő valós önnön személyiségével.

 

Mi a művészet? (Az értelmező szótár alapján nem tudom. Ha érdekel, keresd ki) Szerintem: minden, ami megállásra, gondolkodásra ösztönöz, ami különleges érzelmeket vált ki belőled. Szerintem az egész élet = művészet (ne tévesszük össze a manapság divatos, (számomra) általában negatív „életművész” definícióval. A blogom nem hippi, munkanélküli, nihilista, társadalomellenes viselkedésre bíztat, sokkal inkább a művészi minőségű élet megélésére ösztönöz. Úgy értem, hogy csak észre kell venni a szépet, a különlegeset, a vicceset, akár a groteszket, mindent, ami más, ami kreatív. Az egész életünk egy szerkesztett világban zajlik (kezdve a természet örök körforgásával, vagy akár az emberi szervezet öngyógyító rendszere. Ezek Isten tökéletes művészeti alkotásai, számunkra pedig csodák. Mi, emberek pedig az általunk tökéletlenül épített, gépesített világának bonyolult hálózatával elnyomjuk az Igazi Művészetet. De mindannyian képesek vagyunk alkotni. Valós ihletet meríteni viszont csak belülről tudunk. Érezted már, hogy valamit le kell tenned az asztalra? A nyomást, hogy teljesítened KELL valami olyasmit, amit általában relatíve könnyen megcsinálsz, gondolkodás és megerőltetés nélkül, de amikor kötelezővé teszik, amikor tétje van, akkor hirtelen üresnek érzed magad? Ez akkor van, ha az önkifejezésedet elnyomod. Miért szoktad ezt tenni? A pénz, a siker, népszerűség, hatalom, stb. Ezek mind megölik a kreativitást, mert külvilágtól várod az újabb ötleteket az önkifejezésedhez. Pedig igazán jót és hasznosat csak akkor tudunk adni, ha azt az alkotás szeretete, de elég, ha csak (szimplán) a szeretet irányítja. Mert az önzetlen szeretet nem vár el semmit. Ha adsz belőle valakinek, azáltal te nem veszíted el azt, sőt, többet kapsz vissza (ha hiszed, ha nem).

Megosztás a facebookon