Mi jó a böjtölésben? A tudatos lemondás valami magasztosabb, jobb (a fejlődésünk) érdekében.

Mindennapjainkat a szokásaink alakítják. Azaz? Amit a hétköznapokban CSINÁLUNK, az az életünk. nem amit akarunk/tervezünk/álmodunk. Tehát reggel felkelek, arcot mosok, reggelizek, kávézok, felöltözök, munkába megyek, fásultan ledolgozom a napot, otthon pedig sajnálom magam, hogy milyen fárasztó az életem, ezért csak ülök a kanapén és valami egészségtelen, nehéz gyorskaját tömök magamba, jó sokat, hogy elnyomja a gondolataimat, amik a változtatás lehetőségéről harsognak a fejemben. Végül teljesen kimerülve elvonszolom magamat az ágyig és másnap minden kezdődik elölről.

Ismerjük az ilyen mindennapokat? Vagy csak én látom így sokak életét? Sokszor a sajátomat is.

Ha ilyesmit nem tapasztaltál magadon, vagy a környezetedben, akkor veled örülök és további boldog és kiegyensúlyozott életet kívánok, és ne is olvasd tovább, amit írok, mert neked úgy jó minden, ahogy van :)

Viszont ha úgy érzed, megcsömörlöttél, akkor hasonló gödörből igyexünk éppen kimászni ;)

Visszatérve az eredeti témához, a böjthöz, ez az egyik leghatásosabb útja a változtatásnak, mivel egyszerre hat testre és lélekre. Csak elkezdeni nehéz a tudatosságot. Ha egy rövidke időre kinyitjuk a szemünket, meglátjuk a csodálatos napfényt, akkor újra és újra látni vágyunk majd.

A titok kulcsa, hogy NE másoktól várjuk a megoldást! A válasz bennünk van. Itt és most! Senki sem fog helyetted sportolni, lefogyni, odafigyelni, hogy mikor/mennyit eszel/alszol, csak TE vagy képes választani. Te döntesz minden pillanatban, hogy az idődet (azaz az ÉLETedet) mivel töltöd.

 

Ha elkezdesz böjtölni, koncentrálj arra, hogy mi MÁSt mi TÖBBet kapsz. Ne gondolj többet arra, amiről lemondtál, amire nemet mondtál, hiszen azzal csak kínzod, gyötröd magad és fájni fog a hiánya.

Én (vegánként, mivel amúgy sem eszek húst, ezért a böjt valami egyébről való eltávolódást jelenti) idén a kávé és a glutén „élvezetéről” mondtam le. Azt gondoltam nagyon nehéz lesz, mivel napi rutin számomra a reggeli két eszpresszó és még egy délutáni (ráadásul frissen őrölt kávéból, otthon, gombnyomásra készül az illatos, krémes, ínycsiklandozó kávé). A kekszek, zsömle, pizza, croissant, stb., a másik kategória, hiszen bárhova megyek, az utcán terjeng a pékségekből kiáradó frissen sült kenyér illata, a munkahelyemen is helyben sütik a kifliket, szóval féltem is, hogy hogyan fogom átvészelni a 40 napos böjtöt. Az első napokat meglepően egész jól viseltem, a kezdeti akarattal, lendülettel, aztán az első hét után jött egy mélypont, amikor sok külső tényezőre, váratlan nehézségekre hivatkozva meginogtam. Ilyenkor kell leginkább erősnek maradni. Inkább elhalasztok „fontos” betervezett feladatokat, de a korai lefekvés mellett döntök, hogy kipihenten ébredjek másnap, mert tudom, hogy a kialvatlanság a legnagyobb rombolója a tudatosságnak. Tegnap már 20:44kor lefeküdtem aludni, de ma reggel felkeltem, mosolyogva és leírom neked a mai tapasztalataimat, hogy ne csak én érezzem azt a boldogságot, ami a tudatos döntések következménye, hanem reményt adjak neked is, hogy képes vagy rá.

Kicsit elkalandoztam…szóval, visszatérve, a nem-ből IGEN-t kell varázsolnunk. Én ezt úgy csinálom, hogy IGEN-t mondok olyan finomságoknak, amikre korábban nem nagyon. Mivel nem költök kávéra, sem péksüteményekre, így a fennmaradó összeget finomabbnál finomabb gyümölcsökre (körte, grapefruit, mangó, stb.) és eddig ki nem próbált zöldségekre (pok choy, édes burgonya, endívia saláta, stb.) fordítom és élvezem az új ízeket. Így a lemondás szomorúságából máris az ÚJDONSÁG ÉLMÉNYe lett :) Tehát, átlendülve a megingásomon még erősebben koncentráltam, hogy folytassam, amit elkezdtem.

Újabb kis kitérő, egy recept, ami ösztönzőleg hat egy nehéz időszakban: eperfagyival ösztönöztem magamat, hogy igenis élvezetes és jótékony, amit csinálok. A recept: egy marék fagyasztott eper, egy jó érett banán. Az összetevőket az aprítóban krémesre keverve a világ legfinomabb eperfagyiját kapjuk, ami teljesen természetes, egészséges és az édesség utáni vágyunkat is tökéletesen kielégíti. Ha nem gyümölcsre, hanem csokira vágyunk, akkor a következőt tehetjük: hámozzuk meg a banánt, tegyük a fagyasztóba, majd karikákra vágva tegyük az aprítóba, fél kanál kakaóporral és máris kész a csoki fagyi (se cukor, se tejszín, se tartósítószerek, csak az egészség).

Mára (két hét után) pedig annyira megváltoztak a hétköznapjaim, hogy a vasárnapi (nem böjti) napon sem kívánom a pékárukat. Így máris lecseréltem fásult napjaimat valami újdonságra. Nem várhatjuk a „megfelelő” pillanatot, nem várhatjuk a hétvégét, a szabadságunkat, vagy bármi mást, mert az sosem fog eljönni, CSAK a MOST létezik. Nehéz munka és magánéleti problémák miatt nem megy? Arra még nem gondoltál, hogy azért nehéz a munka és azért vannak problémáid a magánéletedben, mert nem foglalkozol magaddal? Feladtad a belső békédet, hogy pénzt keress, megfelelj a társadalom elvárásainak, szociálisan aktív legyél? Gondolkodj hosszú távon, hogy mi az érdeked.

Arra akarok kilyukadni, hogy ha kitartóan koncentrálunk valamire, ami az elején a világ legnehezebb feladatának tűnik is, akkor az egyik pillanatról a másikra már az ÉLETÜNK MEGVÁLTOZÁsával jár. A lemondásból hirtelen SIKERÉLMÉNY lesz! Korábbi nehézségeink megoldódnak, ami fárasztó tevékenység volt, azt ma már vidáman fütyürészve csináljuk meg.

Vegyük észre a paradoxont. A rövidtávú élvezetek helyett (amiknek mindig letargia, fáradtság, fájdalom, kiégés a hozománya), HOSSZANTARTÓ, FELSZABADULT BOLDOGSÁGot, FELTÖLTŐDÉSt, ÚJ ENERGIÁt kapunk. Ilyenkor tavasz kezdetén nincs is másra szükségünk, mint felfrissülésre. Tegyük ezt a természettel együtt. Töltsünk sok időt a szabadban! Még ha nincs is egyelőre olyan jó idő, akkor is érezni az ébredés szelét a hosszú sötét tél végeztével.

Élvezzük a változás csípős szelét, ami hamarosan melegséggel és fénnyel fog eltölteni minket. Köszönjünk meg minden napot, amit kapunk és adjunk hálát, hogy van egy újabb lehetőségünk jó döntéseket hozni, segíteni magunkon és másokon.

A körülményeid nem fognak soha megváltozni (nem lesz 5ösöd a lottón, nem fog jönni a herceg fehér lovon, nem hullik az öledbe a sült galamb, nem fogod a hétvégén sem megcsinálni azt, amit hét közben nem tettél meg, nem fogsz „holnap” cselekedni). Vedd a kezedbe az irányítást és VÁLTOZTASS A HOZZÁÁLLÁSODON. GONDOLD ÚJRA. MINDEN NAP MINDEN PERCÉBEN. Ha elfog a kétely, akkor mondd magadnak, hogy VAN ÉRTELME ANNAK AMIT ELKEZDTÉL.

Örömteli napot/hetet/évet/életet kívánok mindenkinek! :)

 

Megosztás a facebookon

Blog-Cím-Elmélet

Hogy miért az „Élet-Művészet Gyára” a blogom címe? Mert az életünket mi gyártjuk, mi teremtjük a szabad akaratunkkal és minden pillanatban meghozott döntéseinkkel. És hát legbelül mindannyian művészek vagyunk. Te is. Lehet, hogy tudod magadról, lehet, hogy nem. Én speciel mostanság jöttem/jövök rá, hogy az én művészetem miből áll. Sok mindent szeretek csinálni, sok dologban egész ügyes vagyok. De nem mondanám, hogy kiemelkedően magas szinten űznék bármilyen tevékenységet, sem munka, sem hobbi téren. És rá kell jönnöm, hogy pont ez az, amiért hálás vagyok. Mert mindenben jó vagyok egy kicsit. Pont ezért nem félek újat tanulni és felnőttként is kérdéseket feltenni, nálamnál jobban hozzáértő, (szak)embereknek.

Amiben igazán kezdek kiteljesedni, az a legegyszerűbb dolog a világon. Csakis az, amit kaptam a születésemmel. Az, hogy nő vagyok. Sosem gondoltam korábban, sosem köszöntem meg, sőt, már-már megvetettem magam ez miatt. És most, 32 évesen, rá kellett jönnöm, hogy semmi másban nem tudok jó lenni, csak abban, hogy nőként éljem meg a világot.

Nő vagyok érzelmes, szerető, gyengéd, olykor határozott és indulatos, mindemellett egy introvertált személyiség, aki a gondolataiban él. Mármint előbb gondolkodom, aztán beszélek (vagy inkább csak írok), és ezt csak akkor teszem, ha azt teljesen, átgondoltam és úgy érzem (az a meggyőződésem), hogy jó az, amit mondok. Tudom, lehetetlen felkészülni mások reakcióira, arra, hogy mit váltok ki emberekből a véleményem kinyilvánításával (lehet, hogy semmit), de azért elmélkedek rajta. És a végén jót derülök azon, hogy amire számítottam, mennyire jött be, ill. mennyire olyasmi történt, amire sosem gondoltam volna (Isten útjai kifürkészhetetlenek) J

Ezzel a kijelentésemmel nem szeretném férfi olvasóimat elzavarni, megrémiszteni, sőt, örülnék, ha olvasnák a blogomat, mivel rengeteg gondolatébresztő és akár hasznos információt is találhatnak itt a női lélek rejtelmeiről, ami tudom, hogy egy borzasztó félelmetes és kusza világ, amit megérteni lehetetlen. De nem csak a nő ilyen. Minden ember egy külön egyéniség. Megáldva (megáldva!!!!! nem megátkozva) a maga örökölt, tanult, felvett, és legbelül már a kezdetektől meglévő valós önnön személyiségével.

 

Mi a művészet? (Az értelmező szótár alapján nem tudom. Ha érdekel, keresd ki) Szerintem: minden, ami megállásra, gondolkodásra ösztönöz, ami különleges érzelmeket vált ki belőled. Szerintem az egész élet = művészet (ne tévesszük össze a manapság divatos, (számomra) általában negatív „életművész” definícióval. A blogom nem hippi, munkanélküli, nihilista, társadalomellenes viselkedésre bíztat, sokkal inkább a művészi minőségű élet megélésére ösztönöz. Úgy értem, hogy csak észre kell venni a szépet, a különlegeset, a vicceset, akár a groteszket, mindent, ami más, ami kreatív. Az egész életünk egy szerkesztett világban zajlik (kezdve a természet örök körforgásával, vagy akár az emberi szervezet öngyógyító rendszere. Ezek Isten tökéletes művészeti alkotásai, számunkra pedig csodák. Mi, emberek pedig az általunk tökéletlenül épített, gépesített világának bonyolult hálózatával elnyomjuk az Igazi Művészetet. De mindannyian képesek vagyunk alkotni. Valós ihletet meríteni viszont csak belülről tudunk. Érezted már, hogy valamit le kell tenned az asztalra? A nyomást, hogy teljesítened KELL valami olyasmit, amit általában relatíve könnyen megcsinálsz, gondolkodás és megerőltetés nélkül, de amikor kötelezővé teszik, amikor tétje van, akkor hirtelen üresnek érzed magad? Ez akkor van, ha az önkifejezésedet elnyomod. Miért szoktad ezt tenni? A pénz, a siker, népszerűség, hatalom, stb. Ezek mind megölik a kreativitást, mert külvilágtól várod az újabb ötleteket az önkifejezésedhez. Pedig igazán jót és hasznosat csak akkor tudunk adni, ha azt az alkotás szeretete, de elég, ha csak (szimplán) a szeretet irányítja. Mert az önzetlen szeretet nem vár el semmit. Ha adsz belőle valakinek, azáltal te nem veszíted el azt, sőt, többet kapsz vissza (ha hiszed, ha nem).

Megosztás a facebookon